Lassan osztom Tipci nézeteit azzal kapcsolatban, hogy ebben a retekvárosban felesleges autót venni, mert összebasszák. :)
Ezt akkor állapította meg, amikor 3 héttel azután, hogy Menyussal 8 óra szenvedés árán végignyomták a kocsija motorháztetejét karbonfóliával valami vadbarom összeszigszalagozta:
Mondanom sem kell, hogy ezzel sikerült megkarcolniuk a fóliát… Pár héttel később pedig azt vette észre, hogy mintha valaki nekitolatott volna az Opelnak. Nos, most mi következtünk. :D Az egy dolog, hogy hónapokkal ezelőtt valaki istenesen meghúzta az kocsink hátulját, ergo lehet vinni megcsináltatni, de az már a parasztság felsőfoka, hogy ma reggelre eltűnt a jobb hátsó dísztárcsánk. Márpedig tegnap este, mikor hazajöttünk Tamásiból még megvolt…
Szóval csak gratulálni tudok a sok reménytelen díszfasznak. ^^,
Biztos jobb lett az életed egy, azaz 1 darab Alfa Romeo dísztárcsával…
Mivel szerdán sportnap volt a suliban (=cinkos kacsintás és pacsi a tankörvezetővel, hogy hol és mikor “találkozunk”) és a csütörtököm is kivettem szabiba, kedden órák után hazacsapattam Tipcihez. :) Aaa de jó volt itthon kempelni egész héten, és de jó lesz jövőhét pénteken végrevégre hazaköltözni! *.*
Más. Heidi mesélte a múltkor, hogy mivel Blahán mindenki telefonból csapatja a zenét és nagyon menő, hogy a barátjával ne maradjanak ki a sorból kocsiban felnyomták a hangerőt erre a számra, kikönyököltek és galamboztak. Namost. Én ezen először is halálra röhögtem magam, de amikor meséltem Tibinek és benyomta a kocsiban a számot majdnem sírvafakadtam a röhögéstől…aztán ez átment fuldokló fókázásba, amikor mentünk el Fenyves(=kocsma) mellett, mélyláda készül kifeszíteni a csomagtartót, és mindenki, nem viccelek, egyszerre fordult felénk, így. :DDDD
Mégmásabb. Köztudottan nem igazán jártam be tanulásmódszertanra csütörtökönként (13:00-tól 14:45-ig volt óránk, nem poén utána hazabuszozni), de hétfőn zh-ztam belőle, plusz be kellett adnom egy 3 oldalas önreflexiót a tanulási szokásaimról. Well, az utolsót már majdnem akkor elröhögtem, mikor kiadta a feladatot a tanárunk, mivel úgy gondoltam, hogy
- erről maximum 5 sort tudnék írni,
- nincsenek tanulási szokásaim, mivel mostanában nem sűrűn kellett tanulnom, csak átolvasgatnom az anyagot.
Nade hősiesen nekiálltam és megcsináltam ! *pacsi magamnak* Hétfőn, zh előtt be is adtam, amihez kötődik még egy mókás történet, amiről később szót ejtek. Nos, a zh-m négyes lett (2 ponton múlt az ötösöm, fuck), a tanárnő azt mondta, hogy csütörtökre kijavítja az esszém meg lezárás meg ilyenek, mire mondtam, hogy oké, de én nem leszek csütörtökön. Megkérdeztem a többieket tegnap, hogy mondott-e valamit velem kapcsolatban, meg hogy lezárt-e, ééééés: nem. És nem tudom eldönteni, hogy miért nem. :D Naminnnndegy.
Btw a történet. Hétfőn ülünk kommunikációs tréningen, mikor is érzem, hogy orrot kéne fújni. Zsepi elő, hadművelet indul…és sikeresen kikalimpáltam a orromból a piercinget. Szerintem negyed órán keresztül kerestük hárman, de nem lett meg a kis rohadék, így angol óra helyett rohantam Westendbe piercinget venni, mivel nem akartam, hogy megint elkezdjen benőni a lyuk. :D És mivel már amúgy is késtem volna angolról, gyorsan kerítettem egy üzletet a közelben, ahol nyomtatnak, hogy mégiscsak be tudjam adni papíron a nehezen kiszült önreflexiómat, mivel csak laptopon volt nálam, ez a tanárunk pedig nem biztos, hogy lett volna olyan jófej, hogy elolvassa azon gyorsan és minden oké.
Éééés most! Ha már égi jelként Kitti nincs itthon, hogy igyunk, Tipci pedig dolgozik holnap…hidratálódom tovább a kis szedres Emotion vizemmel és próbálom rávenni magam a szociológiára és a fizikára. :/
Kategória: [B]ecause i fuckin' can!
Béres Alexandra 200%…én így szeretlek !
Most éreztem át teljes egészében ennek a képnek a tartalmát. :D
Elég sok dolog történt május elseje óta, de csak 3 igazán lényeges.
Először is, voltunk esküvőn ! :D
Az egyik családi barátunk házasodott és minket is meghívtak Tipcivel. :) Csak egy rövid dolog volt a városházán és úgy tervezték, hogy utána adnak egy vacsit a halászcsárdánál, aztán ennyi, tekintve, hogy a menyasszony ~9 hónapos terhes…nade nem is mi lettünk volna, ha a vacsiból nem kerekedik egy lakodalom. :D A helynek volt egy fedett, kiülős része is kis kétszemélyes dolgokkal, fotelokkal meg dohányzóasztalokkal, a vacsi után szinte végig ott voltunk és beszélgettünk, illetve – ittunk. Ez a része a vége felé már úgy működött, hogy ha a pincérsrác meglátott minket a pultnál, már vette is elő a whiskeyt… :D Ledobtunk még pár Jägert apával is, valamikor 23.30 körül dönthettünk úgy, hogy akkor mi most megyünk – addigra már mindenki jó volt, én magassarkúban menekültem az öregebbek elől, hogy ne kelljen lakodalmas zenére pörögnöm-forognom velük, Tipci apával röhögött, egy Viktor nevű őrült pedig megkaparintott tőlem egy tincs fekete póthajat, és a hosszú fekete hajra táncolt… *facepalm* :D Rövid időn belül Premierben kötöttünk ki, ahol összeakadtunk Dóriékkal és Aradiékkal, lecsúszott még egy tequila, aztán egy hambi, és valahogy hazadöcögtünk, bár a hazaútból mindketten csak annyira emlékszünk, hogy Tibi megállt egy bokornál elbúcsúzni a megivott söröktől. :D
Itt már javult a hangulat. :D
Szeretiii. :) <3
Aztááánmeg, voltunk pénteken Domboriban, megejtettük az év első napozását. :)
Feltéve ha a napozás izzadást, rejtvényfejtést és iPad-es fényképezést jelent. :D De beszéljenek inkább a képek. :)
Iiistenem, de kegyetlen rondák vagyunk. :’DDD
És akkor a végére egy kevésbé vidám történés. :/
Pénteken estefelé észrevettem, hogy Málna szokatlanul sokáig terpeszt az alomtálcájában, úgyhogy megnéztem, mi a baj. Kiderült, hogy véreset pisilt…pánik ON, anya 19.15-kor hívta fel az állatorvosunkat, aki nagyon jófej volt és lehívott minket, pedig elvileg lejárt a rendelési ideje. Kint a váróban volt egy pár, akik a cicájukra vártak, elmesélték, hogy az övékénél is így indult, de másik állatorvoshoz hordták, aki először katéterezte szegényt, aztán kivágott egy darabot a húgycsövéből, végül el akarta altatni, ezért vannak most itt. Kicsit nagyon megijesztettek.. :O De mivel a doki egy király [szószerint, Dr. Király László a neve :D], sikerült megmentenie, legalábbis a reakciójukból úgy jött le. :) Málnánál kiderült, hogy valami olyasmije van, amit embereknél a felfázáshoz lehet hasonlítani, a kajája okozhatta…kapott 3 szurit helyben, egy gyulladáscsökkentőt, egy vízhajtót meg egy görcsoldót, és hozhattuk is haza, aztán másnap vihettük kontrollra, akkor pedig kapott 3 féle gyógyszert, amiért nagyon utál, mert úgy kell lenyomni a torkán. De mostmár elvileg rendben van/lesz, de azért féltem és nagyon nem akarom itthagyni, de muszáj visszamennem Pestre zh-zni. :/
Kategória: [H]appiness factory.
Ééés itt a hosszúhétvége utolsó napja, hivatalosan ma megyek vissza Budapestre, amúgy meg szerintem csak holnap reggel… :)
Gyorsan elrepült, de nagyon jó volt, int egy mini-nyáriszünet. Pénteken itthon szusszantam, szombaton pedig átmentünk Tipcivel Kecskemétre shoppingolni. ^^
Farmert akartam csak venni, de majdnem hajtépés lett a vége, ugyanis mindenhol, ahol kerestem pont egy fél mérettel nagyobb kellett volna, de természetesen nem volt…vagy ha volt, olyan fajtából, ami nem tetszett. Már kezdtem feladni meg indultunk volna haza, amikor kitaláltam, hogy nézzük még meg Tally Weijl-ben, és TÁDÁÁÁM! Találtam farmert.
E öröm e bódottááá. ^^
Emellett vettem még egy babacipőt, ezekre a Vans cipőkre hajaz, csak full fehér.
Másnap délben, amikor hazajöttem elgondolkodtam azon, hogy ha már itthon vagyok megkérdezem a jányokat, nem futunk-e össze; Lillát ha jól emlékszem – egy röpke 5 perces véletlen találkozást leszámítva – 1-2 hónapja nem láttam, Kitti meg vagy nem szokott itthon lenni, mikor ráérek, vagy akkor van itthon, amikor nem. :D
Fél 7 körül letotyogtam a citybe Lizzihez, vettünk egy narancsos Sopronit, kiültünk gimi elé és beszélgettünk sokat, meg kaptam tőle nerd szemüveget. ^^
Miután ő elindult haza lenéztem a Csillámbandához Spätenbe, mindenki megelepetésére. :D Őket sem láttam mér egy jó ideje…Dettivel csináltunk képeket, bár ez a projekt majdnem botrányba fulladt a fejeink miatt. :DD Aztáán valahonnan eszembe jutott, hogy Detti pár éve egyik történelem órán nem tudta kimondani, hogy elvárosiasodás – na, ezzel beindult a lavina, órákon át szenvedett vele, mi meg már sírtunk a röhögéstől. :D Később Tomiék – akinek ittitt találjátok meg a fotóblogját, nézegessétek, baromi jók a képei ^^ – kitalálták, hogy menjünk el fotózni, ám végül oda nem jutottam el velük, helyette Kittivel, akit időközben összeszedtünk felsétáltunk Pollackon és lespanoltunk egy félszemű, de oltári jófej macsekkal, és elneveztük Kalóznak. :]
Tegnap estefelé találkoztam Tibojjal <3 , és hát ő…accidentally berúgtunk a parkban. :D Nem tudom eldönteni, hogy most így másnap emiatt korog-e a gyomrom, mindenesetre nem jó, mivel tudtom szerint nincs itthon kaja. :(
Kategória: [B]ecause i fuckin' can!
Ennek a szellemében indult a hét, de a balszerencsém szerencsére csak kedd estig tartott. :D
A hétfőmet rögtön 00.30-kor úgy indítottam, hogy ahelyett, hogy arra keltem volna fel, hogy fázok vagy valami arra ébredtem, hogy rosszul vagyok. Nem kicsit, nagyon. 5 perc mindjárt-jobban-leszek mantrázás után felkeltem, kimentem az előszobába, sétáltam egy keveset, majd ezt követően 5 percig romantikusan bámultam a wc csészét…majd a délutáni kajámat. (Y) Ezután reggel úgy döntöttem, hogy nem kockáztatom meg a buszutat Budapestre, helyette maradtam otthon Tipcinél.
Délutánra jobban is lettem, egészen addig, amíg nem indultunk el kutyát sétáltatni és vettem fel a farmerom; ugyanis az egyik hüvelyujjamon a műköröm hosszúságú, saját növesztésű körmömet sikerült közben úgy visszahajtani, hogy letört, illetve beszakad. Ki, ha nem én. :D Miután szereztünk sebtapaszt és leragasztottam gondoltam, hogy oké-oké, ennyi, ennél rosszabb ne történjen velem, mire kedd reggel elaludtam, és nem tudtam a reggeli busszal menni, így maradt a délutáni megoldás. Napközben beszéltem Cintivel, mondtam, neki, hogy remélem egyben felérek…hát, ha halál közeli élményem nem is, de egy mini szívinfarktusom volt, amikor Dunaújváros után 17 kilométerrel, az autópálya közepén durrdefektet kapott a buszom…megjegyezném, nem vicces erre ébredni. :D Az meg már csak a pont volt arra a bizonyos i-re, mikor a koleszba érve odacsuktam a mutatóujjam az ajtóhoz. Balfasz. :DDD
Szerdán volt koleszos ballagás meg utána sörözés, na az viszont beadta. ^^ Jókat röhögtünk megint. :D Holnap lehet irányt vetünk Kecskemétre, hétfőn meg Tamásiba, ha már itthon vagyok, de közben tanulnom is kéne meg kicsit összeszednem magam. Lényegében ennyi a történet. :)
Igazából vicces, hogy már múlt hét vasárnap azon poénkodtam, hogy tuti az lesz, hogy megcsinálom a prezentációt és kedden nem érek fel a 8-kor kezdődő angol órámra…és így is lett! :D De holnap tényleg meg kéne tartani, csakhogy még mindig nem fejeztem be 100%-ra, pontosabban az utolsó pár diát Dia Von Teesenek szenteltem volna, csakhogy elfelejtettem, hogy hétfő délután nem tudom befejezni, mivel Tipcinél még nincs net… :D Szóval lett volna egy kis stand-up a végén. :)
A szerda közgáz zh-t meg megúsztuk, a tanárnő vagy úgy emlékezett, vagy úgy döntött, hogy két hét múlva írjuk meg…volt egyfajta mázlis hetem ilyen szempontból. :D Nameg rengeteget utazós…kedden fel, szerdán le, csütörtökön fel-le. :D (Y) De megérte, legalább sokat lehettem Tipcivel. :)) ♡
Időközben elkapott a takonykór is, a csütörtöki nap gyakorlatilag alvással telt, miután hazaértem; Tipci ápolgatott, hozott C-vitamint, Neocitrant meg joghurtot meg ilyeneket, aztán valamikor 9-kor elaludtam, mint akit fejbevágtak, és másnap reggel 9-kor ébredtem, de ez sem gátolt meg abban, hogy délután még aludjak Cilával 2 órát. :DD Viszont fent Pesten azt hittem meghalok, ölni tudtam volna egy teáért [fél liter forró tea a sulibüféből, i love u!], a dupla infó órát meg kb. ilyen fejjel ültem végig, miután kiderült, hogy zh-zunk:
Más. Voltam jó barátnő a héten, pénteken egy rakat melegszendviccsel vártam haza urampajtást a melóhelyről, tegnap pedig gofrit sütöttem neki. ^^ Jelentem, mindkettő ehető volt! :D Jövő hét szombaton pedig ha minden igaz iszunk, vége lesz a túlóráknak és újra szabad egy kis időre, fel kéne már avatni a lakást. ;)
U.i.: belebuzultam ebbe a számba, amióta a kocsiban dübörög. *-*
Well, úgy néz ki elment a szünetem, hivatalosan holnap megyek vissza Pestiába.
Ma voltunk Tamásiban nagymamámnál meg unokatesóimnál, de nem volt felhőtlen a nap. Egyrészt unokabátyám anyukájával úgy néz ki nagy baj van, de inkább nem részletezném, a lényeg annyi, hogy kedden irány a kórház, bár már reggel el kellett volna vinni, de…bonyolult, hagyjuk is.
Amúgy miközben apa bátyjánál az ikrekkel röhögcséltünk eszembe jutott, hogy nem írtam meg a műfajismeret beadandóimat, illetve hogy kedden prezentálnom kell angolból [pin-up girls :], és még sehol sem tartok vele. Hosszú lesz ez az éjszaka…
Kategória: [H]appiness factory.
0:20.
Nemrég azon gondolkodtam, hogy hiányzik-e most valami az életemből; aztán arra jutottam, hogy szinte mindenem megvan, amire az ember átlagosan vágyik, gondolok itt arra, hogy egy király suliba járok egy olyan szakra, ami tényleg érdekel, abban a városban, ahova annyira fel akartam jutni, nincsenek családi balhék, egy olyan párkapcsolatban élek, amire életemben először azt mondom, hogy teljes mértékben felnőtt, vannak céljaim, amiket idővel úgy néz ki el fogok érni, szóval nincs okom panaszra. Ami hiányzik, azt sem panasz szinten szoktam emlegetni [idő a barátokra, pénz azokra a dolgokra, amiket meg kéne/meg szeretnék venni], hanem olyan tényként, amin ha van egy kis mázlim talán tudok/tudnék változtatni.
Btw párkapcsolat.
Úgymond sokszor átrágtam magamban ezt az egész párkapcsolatosdi témát, nem csak Tipcire kivetítve, hanem arra a két fiúra is, akik előtte voltak, és most érzem úgy, hogy érzelmileg és agyilag felnőttem annyira, hogy azt mondhassam, ez most tényleg komoly. Nem azért, mintha az előtte lévők nem számítottak volna komolynak, de komoly és komoly között is van különbség. Az a komoly, amit Tipci előtt emlegettem az a fajta, amelyiket az ember komolyan vesz, tehát nem csak azért van valakivel, hogy egy-két hónap után ott hagyja vagy hogy csak szórakozzon, az, ami most van pedig ennél több; gondolok itt arra, hogy ha hivatalosan nem is, de gyakorlatilag szinte hozzá megyek haza, külön mindkettőnk szüleitől, amikor csak lehet anyagilag függetlenül [ehehe, na igen, nem hiszem, hogy bármikor lehúztam volna valamelyik barátomat, de sokszor nem szóltam, ha mindent a seggem alá rakta, és ez most változott] és teljes mértékben egyenlő felekként, nincs semmiféle versengés vagy kisebbségi érzés, még a 7 év korkülönbség miatt sem. Lehet, hogy pont emiatt a 7 év miatt ilyen flott minden. Kifejthetném bővebben is, de annak talán nem itt van a helye és az ideje.
Elmesélhetném amúgy, hogy hogy költöztettük be Tipcit az új lakásba – voltak jó pillanatok :D -, meg hogy hogyan szenvedtünk ma a polc/függönyfelrakással, de azt hiszem ez csak nekem lenne később érdekes, mivel én láttam közben azokat az arcokat, amiket nem lehet leírni és hallottam azokat az “oltásokat”, amiket nem lehet átérezni. :D Oh, apropó oltás, egy múlt heti azért itt motoszkál a fejemben; fekszünk az ágyban, talán este 10 körül lehetett, filmet nézünk:
Én: *sunyifej*sunyifej elrejtése* Ciluuu! Szereeetsz? :)
Tipci: Szeretlek. :))
Én: És mindent megtennél érteem? *bociszemek*
Tipci: *meglepődik, nem szoktam ilyeneket kérdezni* Persze!
Én: Akkor gyere ki velem rágyújtani! :DD
Tipci: Aaah bazzzzzdmeg! :DDDD
Azt viszont elmesélem, hogy búrtam ma be apa telefonját. :DD Kivételesen itthon tanyáztam délelőtt, elindult valahova, láttam, hogy a Samsungját itt hagyta az asztalon. Kifutottam a lépcsőházba megkérdezni, hogy nem kell-e neki, mondja, hogy nem, nála van a telefonja. Biztos? Biztos. Jó. Pár órával később, mikor hazaért nézek rá, hogy na most akkor hogy is van ez? Hány telefonod is van? :D Mondta, hogy megcsináltatta a Nokiáját, a Samsungot meg el akarja adni. Nézek, mondom, KHÖM, hogy mondod? Nekem akarod adni??! És HOPP, így cseréltem le a régi telefonom egy Samsung Wave s8500-asra. :D
Tegnap meg megint rátaláltam Dukai Reginára. Igazábóól…nem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak róla, de átnyálaztam a Facebook fanpage képeit/bejegyzéseit, és valahogy szimpatikus és inspiráló, hogy milyen lendülettel és jókedvvel csinálja a dolgait. Ez a képe pedig eszembe juttatta, amikor beestem az egyik hétfői kommunikációs tréningre, amin éppen a kamera előtti szereplés/viselkedés volt az elmélet, illetve a gyakorlat és interjúztattam Henit. Miután végeztünk a többiek megjegyezték, hogy jó voltam meg jó a hangom, valami tv-s/rádiós állás illene hozzá(m). Töök jóól esett. ^^ Fej kb. ilyen. :D Na, a kép:
Noshát körülbelül ennyi. :) Most pedig megyek, összerakom a zh anyagokat, amik megvannak gépen és ki kéne nyomtatni, összeírom mik a tervek a hét hátralevő részére, aztán beájulok valami filmen/sorozatok. Ágyő!
